Nem luxus táska. Ismeritek ezt a kezdeményezést? A nem luxus táska kampány arról szól, hogy hátrányos helyzetű nőket segítsenek hozzá alapvető higiéniás termékekhez, melyet egy táskában juttatnak el az adott rászorulónak. A kampány felhívja a figyelmet a menstruációs szegénységre is. 

“Olyan nőknek szeretnénk adni ezeket a táskákat, akik nehéz anyagi körülmények között élnek, illetve hajléktalanná váltak, de természetesen ebben a helyzetben is szeretnék megőrizni a méltóságukat és nőiségüket, amiben a táskáitok nagyon sokat tudnak segíteni. Ami számunkra természetes, nekik sokszor elérhetetlen.“ - idézve a nemluxustaska.hu oldalról.

A táskában meghatározott kozmetikai és higiéniás cikkeket lehet belerakni. Ilyen termék például: fogkefe, fogkrém, testápoló, kézkrém, sampon, szappan, tusfürdő, egészségügyi betét, papírzsebkendő, dezodor, ajakbalzsam, nedves törlőkendő, wc-papír, de én kézfertőtlenítőt is csomagoltam. A csomagba kerülhet még hajgumi, hajkefe, fésű, papucs is. Az előző kampányidőszakban fehérneműt és zoknikat is lehetett adományozni. 
Az adományokat az oldalon (nemluxustaska.hu) megadott helyszíneken lehet leadni, illetve közelünkben élő személynek személyesen is átadhatjuk.

A kép az Instagramon is megjelent.

Ez az általam összerakott nem luxus táska. Remélem hasznos dolgok kerültek a csomagba. 
Ha ti is segítenétek és bármilyen kérdés merülne fel bennetek, a kampány oldalán biztos megtaláljátok majd a választ! 

Sziasztok! Szerintem magának az anyatej lefejésnek a sterilizálás a legfontosabb alapja. Csak steril eszközökkel, steril kézzel szabad fejni! Az anyatej egy igazi bacimágnes és ha lehetőséget adunk megfertőződni, akkor sajnos könnyen szennyeződhet. Az eszközöket nem csak hivatalos tejleadóként kell fertőtleníteni, hanem otthonra elrakásra szánt tejnél is. Ebben a posztban pár lehetőséget fogok bemutatni eszközsterilizálásra. 

1. Az úton levőknek/kórházban fekvőknek: Sterilizálózacskó. A sterilizálozacskóról nekem egy nagyobb anyatejgyűjtőzacskó jut eszembe elsőre, bár a sterilizálózacskó többször használható, leírás alapján 20 alkalommal is. Ezt a vastagabb zacskót mikróban lehet használni, az előírt vízmennyiséggel kell megtölteni és pár perc alatt gőzzel sterilizálja az eszközt. Ez a zacskó könnyen elfér táskában is, bárhol használható, viszont nem környezetbarát maga az anyag. Mikrós használatnál olvassátok el az eszközök leírását, mert van olyan alkatrész, ami a mikróban hő hatására deformálódhat!

2. Elektromos gőzsterilizáló: ez egy elektromos készülék, ami szintén gőzzel sterilizál. Kb.6-8 perc alatt “főzi ki” az eszközöket. Szerintem egyszerűbb, mint állni a tűzhely mellett és kihorgászni az eszközt a vízből. Biztonsággal használható olyan eszközzel is, aminél jelezték leírásban, hogy hőre deformálódhat. Használtan az ára kedvező, én egyik gyermekemnél sem bántam meg, hogy beszereztem egy gőzsterilizálót.

3. Mikrós sterilizáló: műanyag edényke fedővel, melybe 1-2 dl vizet kell tölteni és 6-8 percre mikróba rakni az eszközökkel együtt. Ez is gőzzel sterilizál, valamennyire mobilis, mert táskában szállítható szintén. Kézalól szintén baráti áron lehet beszerezni. 

4. Klasszikus: tűzhelyre vizet kell felrakni forralni. A forrásban levő vízben átlagosan 5 perc alatt kifőzhető egy eszköz. Az anyatejgyűjtő állomás 30 percet ajánl, lassú tűzön, fedővel letakarva, bár ez már bombabiztos sterilizálás. Szerintem ez a leglassabb módja a sterilizálásnak. Érdemes ennél a módszernél is figyelni az eszközleírásra, mert nekem egyszer forrásban levő vízben deformálódott egy mellszívóalkatrészem és ekkor világosodtam meg arról, hogy nem minden bírja a hőt!

5. Az instant: sterilizáló folyadék vagy tabletta, sterilizáló kendő. Különböző vegyszerek is léteznek sterilizáláshoz, melyek pl.kirándulás során útközben vagy kórházban lehetnek praktikusak. Én ezekben már kevésbé hiszek, bár attól biztos jobb, hogy az eszköz áll anyatejesen a melegbe és nincs megtakarítva sem. A sterilizálókendőt egyszerű használni, csak át kell törülni vele az eszközt. A sterilizáló folyadék, tabletta úgy használható, hogy a leírás szerint oldatot kell készíteni és abban a folyadékban áztatni az eszközt a megadott ideig. Ezzel a fertőtlenítési módszerrel nem biszem, hogy az anyatejgyűjtő állomás be fogja venni a gyűjtött anyatejet. 

6. Mosogatószer: én mindent elmosogatok meleg mosogatószeres vízben, mielőtt kifőzném. Bababarát mosogatószert szoktam venni: öko, vegán, bőrt sem irritál, babát sem bántja elméletileg. Van, aki csak így sterilizál otthon, de anyatejleadáshoz ez sem működik.

Amire érdemes figyelni, hogy az eszközök melegek, könnyen megégetik a bőrt, percekig forró a műanyag! A mikrós sterilizáló és az elektromos sterilizáló fedelének eltávolításakor a gőz felcsaphat és szintén égethet! Sterilizáláshoz érdemes desztilált vizet vagy szűrt vizet használni, így elkerülhető a vízkőlerakódás / fehér porképződmény az eszközön. Ha sima csapvízzel főztök ki, akkor kevés ecet vagy citromsav hozzáadása javasolt a vízhez, ezzel elkerülhető a vízkő. 

Sziasztok! A várandósságom nagy részét kórházban töltöttem és nagyon sok csodálatos embert ismertem meg. Elsősorban az ottani nővéreket, szülésznőket. Már mindegyik hölgyet úgy ismerem, mint egy barátot: meséltek a családjukról, munkájukról, napjukról és nagyon sok hálával tartozok nekik, hogy a terhességem eltolták ilyen hosszú ideig ők is. A szülész nőgyógyászokról és a szonográfusokról is csak így tudok nyilatkozni. Szakemberek mellett sok kedves, SZOBATISZTA szobatársat kaptam, akikkel együtt aggódhattunk vagy örülhettünk egy-egy vizsgálat után. 

A szobatársak folyton cserélődtek... volt aki pár napig lakott velem, de volt olyan is, akikkel hosszú hetekig élveztük egymás társaságát. Na, az ilyen veterán szobatársakkal tudtunk nagy ökörségeket összehordani. Például megbeszéltük, hogy egyszer megírjuk könyvnek, hogy hogyan éltük túl a kórházat. Ennek a fele sem tréfa, most elmesélem.

Fentebb kiemeltem nagybetűkkel a szobatiszta szót. A szobatisztaság szerintem kisgyermekkortól megy az emberiség nagy részének, előbb-utóbb, ha nem gátolja pl. idegrendszeri probléma vagy testi fogyatékosság, akkor egy gyermek megtanulja a kontrollt a teste felett és toalettbe vagy bilibe végzi a dolgát. A kórházban töltött időszakig ezt hittem, de tényleg hittem benne, sajnos megcáfolták egyesek. 
Már az első nap, első alkalomkor, amikor a közös wc-be bementem egy teljesen, minden területen és felületen lepisilt ülőke várt. Néztem is nagyokat, ki nem tud célozni? Ez a női részleg, női klinika... De sajnos nők nem tudtak célozni, rájöttünk.. Ekkor kezdődött el, hogy terhesen, amikor amúgy semmi kedve az embernek edzeni (tisztelet a kivételnek) elkezdtünk a szobatársakkal guggolós gyakorlatokat végezni, azaz megtartani magad úgy a wc felett, hogy nem ülsz rá. Ha ráültél, akkor a vizeletedben garantáltan már másnap baktérium mutatható ki. Felfedeztük a Domestos-os kendőt, mint a Földön létező legnagyobb találmányt, amit egy kórházba be lehet vinni. Kilincset törültünk vele, wc-ülőkét, meg mindent, ami közös lehetett. A közös mosdóval az volt a baj, hogy 2 szoba volt rá: egy hat ágyas és egy négy ágyas, illetve egy gyermekágyas is beszállt a használatába. A gyermekágyassal az volt a bajunk, hogy valaki mindig volt onnan, aki perverz/beteges módon betétet dugott le a lefolyóba, mi pedig retteghettünk nehogy elkapjunk valamit vagy a betétbe belelépjünk. Igen, ezt egy-két nő megcsinálta. Volt, hogy mellépisiltek vagy épp legugoltak és a wc elé pisiltek szép nagy tócsát, mintha egy erdei kirándulás közben guggolna le az ember és pisilne egy kellemeset. Megtanultunk terhesen vizeletet tartani, hogy minél kevesebbszer lássuk ezeket az extrém dolgokat. És egyszer eljött a pillanat, amikor már rettegni kezdtünk.. valaki ott hagyta a wc-ben a “nagy dolgot” wc-papír nélkül. Amikor benyitottunk és “szemezett velünk”, az első gondolat az volt, hogy valaki nem húzta le a wc-t második gondolat pedig az volt, hogy valaki kakás fenékkel mászkálhat a folyosón... Pár ilyen “benyitok és szemez velem” után megszoktuk, hogy valaki mindig megfogja ezt tenni és kár meglepődnünk. De megtudtunk lepődni, amikor egyszer törülközővel kitörülte és felakasztotta a zuhanyzóba a mindent látott törülközőt... oda akasztotta, ahova mi is felakasszuk a törülközőt :( Rettegtünk...ide már kevés volt a Domestosos kendő.

Így ment ez kerek egy hónapig, amikor hazaszökhettem egy kicsit és a saját steril fürdőszobámat élvezhettem. A zuhanyzómba nem kellett papucsot venni, mert tudtam, hogy otthon már védve vagyok a szemölcstől, tyúkszemtől és gombától. A wc-ülőkét már csak hobbiból fertőtlenítettem minden használat előtt, aztán szép lassan rájöttem, hogy én már otthon vagyok, nem kell rettegnem a fertőzésektől. 

A takarítónénik. Nagyon tisztelem a munkájukat. Sok dolgot megélhetnek ők is és biztos kell azokhoz a dolgokhoz idegrendszer. A takarítónénik alapjába véve nagyon kedvesek voltak, el lehetett beszélgetni velük is. Ők az intézmény azon csodái, kik a takarítószertárból árulják a frissen főzött kávét (ami rezsón, kotyogósban készült) olcsóbban, mint a büfés néni. A dohányzó takarítónénitől még töltött cigit is lehetett kapni - így voltak jóban pár várandós dohányzó kismamával.
A takarítónénik munkáját addig tiszteltem, míg egy nap el nem érte szobatársamat az az esemény, hogy csordogáló magzatvízre ébredt. Felállt és a kórtermünk közepén egy nagy tócsa magzatvizet hagyott. Szóltak is a szülésznők a takarítónéniknek, hogy lesz munka... két óra múlva kerültek elő. Jöttek csörömpölve a takarítókocsijukkal, melyen minden földi jó akadt: köztük BABABARÁT tisztítószer (kiemelték párszor, az bizony bababarát, "milyen jó dolguk van, ilyet kapnak"...). Bizonyos testnedvek feltakarítását úgy képzeli el az ember, hogy a takarítónéni becsörtet egy vödör vegyszeres vízzel, egy ronggyal és külön ezekkel feltakarítja a magzatvizet, majd felmosóval, másik vízzel felmos. Ehelyett (!) csak simán felmosta a kórtermet a magaztvízzel. Ültünk lesokkolva egy másik szobatársammal, hogy nem kezeli másképp a testnedveket? - szóvá is tettük. 
"Nem kell aggódni, az ilyen itt előfordul gyakran.." - ennyit válaszolt a néni. Azon a napon fogadtam meg: én itt nem maradok tovább, inkább megyek szülni. Hozattam be málnalevél teát és ráálltam keményen a fogyasztására.  Gyakran előforduló dolgokra azért terszett az egyik takarító reakciója: “nem hiszem el milyen primitív emberek vannak itt, ott hagyja, mint eb a szarát!”. - több ágyas szoba lakói meg pokerarcot vágnak.

A takarítónénik nem csak a felmosóvízzel gazdálkodtak, hanem képesek voltak egy ronggyal rendben tartani az egész folyosót. Ugyanazzal a kendővel törülték át a mosdókagylót, a lámpaburát a mosdó felett, a wc-ülőkét, a folyosón az asztalt és a kilincset. Ezért is tartottunk Domestos-os kenőt, mert szépen áttörülgettünk mindent utánuk. Volt olyan szobatársam, aki hipót is hozatott be és kitakarította a wc-t is, mert kevésnek érezte a napi egy takarítói szolgálatot. 

A lényeg, hogy a kórházba mindig vigyél magaddal fertőtlenítőkendőt, mert nem lehet tudni mit látott a wc, a kilincs és a takarítónéni... 

(Senkit sem áll szándékomban megbántani a munkájáért, csak a magaztvízzel takarító nénit céloztam meg a poszttal, mivel tőle hallottam és láttam ezeket az extrém dolgokat, a többi takarítónénit szerettem nagyon :) Elnézést kérek, ha valakit bánt a posztom!)

Sziasztok! Nagyon szerettem volna, ha tovább írnám a blogot, de hiányoltam belőle régen is, hogy nem olyan személyes, nem érzem annyira magaménak, túl "szakmai" az egész, ezért nem is foglalkoztam vele, de most majd fogok.

Elsőm után, akinél keményen fejtem, hogy 100% anyatejes legyen; fogytam 20 kilót, hogy kistesóval várandós lehessek. Szóval fogytam, hogy egészséges legyek, ne szedjek annyi vérnyomás csökkentőt, mint addig. De sajnos elhagyni nem tudtam. És itt jött a gond.... várandós lettem egy erősen magzatkárosító vérnyomáscsökkentő szedése mellett. Már pozitív tesztnél halálra ítélték babát... tuti kaparás lesz....így nem maradhat életben, tuti beteg. Már aznap vérezni kezdtem.
Elmentem a város leghíresebb magánorvosához, mert véreztem, tuti elmegy magától...de erősítse meg... nem látott semmit sem ultrahangon, de biztos volt benne, hogy a baba még valahol velünk van, így írt progeszteront. Elküldött hcg-szint ellenőrzésre és az alapján biztos volt benne, hogy méhen kívüli a terhesség; figyeli ultrahangon és ha meg lesz a helye, kaparás. Igen, 6.héten lett meg a lakhelye, petevezeték "kijárata" mellé közvetlen feltapadt és első hetekben úgy termelte a hcg-t, mintha méhen kívüli lenne... és még velünk volt ekkor. Ezután kezdődhetett az aggódás, mert már dobálóztak a genetikával, hogy tuti járni fogunk, az a gyógyszer nagyon erős, tuti beteg baba, stb...

Eljött a 13.hét, amin a 12.heti genetikai ultrahang zajlott. Kombinált teszt volt, amiért 35.000 forintot fizettünk, de megtudtuk mennyi az esélye bizonyos genetikai rendellenességeknek (amit tartalmaz a csomag szűrések) és terhes mérgezésre is zajlott kockázatbecslés, ugyanis az első terhességem toxémiával zárult. Itt minden biztatónak tűnt, úgy nézett ki, hogy lehet a második terhességem egészségesen fog telni. Telt is egészen a 18.heti genetikai ultrahangig, amin már a szonográfunak gyanús volt valami, amit nem osztott meg velem, csak annyit kért, hogy menjek el ahhoz az orvoshoz, aki a terhességem elején fogadott, mert nekik van a városban a legjobb gépük és részletesebben fogja látni a problémát. 19.héten mentünk el. Babócával mindent rendben talált, ám a méhlepényen olyan rendellenesség volt, ami 2000 terhességből egynél fordul elő. Mi voltunk a 2000-ből az egy. Mehettünk genetikára.

Elmentünk. Itt javasolták, hogy szakítsuk meg a terhességet, meg fog halni bennem babóca. De azt válaszoltam, hogy nem, elviszem addig, amíg el lehet vinni, ha pedig bekövetkezik a szerencsétlenség, akkor is legalább megpróbáltam és adtam esélyt addig is neki. "De meg fog halni...és ha nem veszik észre időben, akkor ön is!" 
Megijesztett, így bejelentkeztem magánrendelésre egy másik orvoshoz, aki 21.héten már több gondot látott a méhlepényen, mint ami eddig volt vele, de biztatott, hogy ne adjam fel. Hetente jártunk genetikára és erősen érződött, hogy hamarosan csak a kórház lesz és kiveszik. 25.héten így is lett. Kórház, otthon pedig oldd meg az első felügyeletét.... 

Bennfeküdtem és rengeteg vizsgálat zajlott. Vérlemezkém kevés, magzatvíz szinte nincs, baba IUGR, vérnyomás kuka... jobb kórházakban erre ráfognák, hogy toxémia és műtenének megfele, DE ESÉLYT KAPTAM egy konzíliumtól és a világegyetemtől, hogy ne akkor műtsenek, hanem a legutolsó pillanatban, amikor egy élet múlik az időn. Minden egyes benntöltött nap ajándék - ezt a koraszülők és koraszülésre ítéltek ismerik és tudják. 
Nehezen bírtam a kórházban töltött időt. Nem tölthettem az elsőmmel azt az időt, nem tölthettem a családommal. Engem nem elégített ki a napi fél óra látogatás, hiányoztak. Viszont rengeteg jó embert ismertem meg bent, akikkel azóta is tartom a kapcsolatot. Idegenek, akikkel együtt aggódtunk hetekig egymásért. Aztán elkezdtek fogyni az ismerős arcok a folyosóról, "most ez ment szülni, most az ment szülni" és a végén 38.héten én maradtam az egyetlen veterán, akit ismert az egész szülészet már, én meg ismertem az összes latin kifejezést, az összes orvosról és szülésznőről tudtam minden negatív és pozitív véleményt. 

Eljött az én időm. 6 héttel volt retardáltabb a gyermekem ekkorra, azaz 32.hetesnek felelt meg. Vbac-om lett, azaz császár után természetesen szülhettem. Indítottak kétszer is, milyen jól is tették, hogy kétszer is. Első abba maradt "fájásgyengeség" miatt...mást ilyenkor elvisznek császározni, de nekem nem engedte az igazgató helyettes a császármetszést. Azt mondta, hogy én képes vagyok a szülésre, sikerülni fog. Nem hittem neki. Előkészítettek, burkot repesztettek, oxitocint kötöttek be és magasról tettek a hegszétválás lehetőségére, ha szétválna, akkor műtenek, "készvégeéldtúl". (Majd elmesélem a VBAC-omat másik posztban, milyen volt megélni). 6 és fél óra alatt megszültem előkészítéssel együtt. Szüléskor jött egy gyermekorvos is, hogy elviszik babót majd, mert koraszülött mérete van és megy inkubátorozni. 2 kg alá saccolták ultrahangon, de kis csoda 2,5 kg lett, így apánál hagyták :) nem vitték sehova. 4 napot töltöttünk szülés után a kórházban. 

Ő egy csodababa. Nem ment el, amikor véreztem, nem lett méhen kívüli, pedig majdnem az lett, nem károsodott a gyógyszertől és küzdött a testemben minden napért, mert szerette volna, ha megöleljük idekint, ha szeretjük őt, mint a testvérét. 

Szóval folytatni fogom a blogot, mert fejek, megint csak fejek és tudok beszélni róla újra, de szeretnék másról is írni, mert én nem csak egy fejőgép vagyok, hanem egy egyedi ember egyedi gondolatokkal és ezt szeretném kiírni magamból.  ;) 

Sziasztok!

Szeretnék minden kedves látogatónak Boldog Karácsonyt kívánni! Kívánom, hogy teljen a legnagyobb szeretetben az ünnep és töltsétek azokkal, akik igazán fontosak! :)

Sziasztok! Az apasztásban az volt a legrosszabb élményem, hogy láttam milyen sok tejből milyen kevés lesz és felhozta bennem azt az élményt, amikor még a "milyen kevés" pár cseppjéért is áldozatot hoztam és örültem minden cseppnek. Számomra nehéz volt elengedni az anyatejjel táplálást, hiszen 22.5 hónapig az életem része volt és tényleg a legszebb időszak egy anya életében az, hogyha a saját testével táplálhatja a gyermekét. Babóca 22 hónaposan döntött úgy, hogy számára vége ennek az időszaknak, csak csomósodás miatt még 2 hetet, illetve mostanság 1-2 napot még szoktam fejni, bár már inkább "könnyítés" céljából. Sohasem gondoltam volna, hogy megírom valaha ezt a cikket, de ebben a posztban az apasztásról fogok majd írni, tánha valakinek segítség lehet.

Történet

22.5 hónap alatt rengeteg anyukával beszéltem, mindig egymásra találtunk a "csak fejős" anyukákkal. Egyik közös pont a fejésen kívül az volt, hogy kell egy idegrendszer és tűrőképesség ahhoz, hogy valaki "csak fejjen", na meg persze rengeteg idő is kell, ami valaminek a kárára fog menni. Nálam az alvás kárára ment, míg másnak a házimunka kárára... bár panasznak nincs helye, a "gyerekért bármit" elven áldozatokat hoztunk. Nekem a végszót nem is az alvásmentes élet hozta, hanem az, hogy egészségügyileg sem állok fényesen és szoptatással nem kompatibilis gyógyszert írtak fel, ami átmegy az anyatejbe. Mivel a panaszaim napról-napra egyre jobban előjöttek, illetve babóca is elhagyta azokban a napokban a tejet, úgy döntöttem itt vége. Tanácsot kértem másoktól, hogy adjanak tippeket apasztáshoz.

Tippek

Gyógynövények: Sok gyógynövény tud megáldani minket laktációval, és szintén sok tud apasztani is. Közülük pár, ami hatásosnak is tűnik: zsálya, menta, csalán. Ezekből a növényekből kell főzetet készíteni és napi pár csészével elfogyasztani. Számomra a menta tűnt ígéretesnek, mivel szeretem az ízét és emellett a nőiességben is sokat segít.
Homeopátia: Urtica Urens, 5 és 15ch tejtermelő hatású, míg 30ch már apasztó jellegű inkább. Érdekes, hogy ami segít termelni, az épp apasztani is tud. 
Idő: Szerintem a leghasznosabb tipp az, hogy a fejésre szánt időt kell csökkenteni, illetve a fejések számát. Ha eljutunk a napi 1 fejésig, akkor pedig  "megkönnyebbülésig" kell fejni. Az utolsó fejéseknél már  2 naponta fejtem csak és ezek is rövidebb ideig tartottak. 
Hideg borogatás: egyik ismerősöm mesélte, hogy ő bevizezett melltartót hordott napokig, sőt volt, hogy a fagyasztóba is berakta a bevizezett melltartót és így a fájdalmat hideggel enyhítette. Illetve hasonló tipp: bevizezett textilpelenkát kell a melltartóba rakni.

Könnytő fejés

Páran ajánlották, hogy ha pl.4 napja nem érte inger a melleket, de nagyon feszülne, csomósodna, akkor érdemes könnyítési céllal kimasszírozni a csomót. Én jelenleg ennél a pontnál járok, de próbálok utolsó percig kitartani és nem fejni többet. Egyes cikkek szerint úgy apad a tej, hogy ami "bennmarad" azt a test feleslegnek fogja fel és elkezd kevesebbet termelni. Próbálok ebbe a ténybe kapaszkodni és megtanítani a testemnek, hogy már csak felesleg a tejcsi. 

Utolsó milliliterek

Babóca kb.11-12 hónapos korában olvastam, hogy sokan 60-80 milliliternél abbahagyják a fejést. Én 30 milliliternél hagytam abba, mert ezt éreztem biztonságosnak, de olvastam olyat is, hogy az egyik anyuka 10 milliliternél hagyta abba. Szerintem ennél a pontnál mindenki a saját belátása szerint cselekedjen és akkor hagyja abba, amikor úgy érzi, hogy neki az a mennyiség biztonságos és nem fog becsomósodni, esetleg begyulladni. 

Búcsú

A legnagyobb mérföldkő az apasztásban az, amikor nyugodt szívvel csomagoljuk el a mellszívót rengeteg emlékkel hátrahagyva a tesónak vagy rokon babának, esetleg annak, aki megvásárolja majd. Számomra az elbúcsúzáshoz tartozott a tejleadás visszamondása is, ami leginkább a futárt döbbentette meg (aki jött az anyatejért heti kétszer). Ő úgy gondolta, hogy 2 éves korig biztosan leadok majd, ha már ennyi ideig leadtam. (A helyi tejállomás szabályok szerint 2 évig veszi be az anyatejet.) Tévedett.

Bizonyos vélemények szerint apasztani akkor a legkíméletesebb, ha a folyamat lassabb, elég időt adunk magunknak hozzá, türelmesek vagyunk. 
Ha tetszett a cikk, látogasd meg máskor is a blogot :) Facebookon is megtalálható az oldal, ahol szívesen fogadok véleményeket vagy kérdéseket a posztok alatt.

Sziasztok!

Sziasztok! Nemrégiben posztoltam egy cikket, melyben terpeszbővítőt készítettünk a csatos hordozónkhoz. Mivel az én babám kb.15 hónaposan rádöbbent, hogy lehet rágni is azt a bizonyos pántot, így szerettem volna pántvédőt is rendelni, de az oldal, amit választottam, ezt sem vállalta. A terpeszbővítő elkészülte után pántvédőt is készítettünk, melynek elkészítési folyamatát megosztom veletek.

Anyagok: Plüss, pamutvászon, tépőzár, varráshoz szükséges cérna.

Varrásminta: 1. a pántot körbemértem (kb.14cm volt) 2.mértem egy hosszt, ami számomra reális volt (esetemben 16cm). A mért adatok alapján rajzoltam egy téglalapot egy rajzlapra, majd ez volt a szabásmintánk.

Elkészítési folyamatok:

1. A megrajzolt szabásminta alapján kiszabtuk, majd a széleket összevarrtuk fonákján, kivétel kb.2cm rész, melynél kifordítható maradt a jövőbeli pántvédő. 

2. Kifordítás után a lyukat bevarrtuk, majd tépőzárat igazítottunk hozzá méretben. (a gombostűk csak ideiglenesen álltak így.)

3. A tépőzárakat felvarrtuk, majd a kész pántvédőt felavattuk. A második képen a terpeszbővítővel együtt látható. Tudom színben nem annyira egyeznek, de nagyon kellemes tapintása van a plüss anyagnak és emiatt választottam ezt az anyagot és mintát. A pántvédőt azóta nem rágásra használja a babám, hanem simogatja, számára is kellemes tapintású darab :) Bónusz: a pántvédő mindkét oldalán hordható, így a pöttyös oldala is lehet kívül (lásd lentebb).

A hordozónk márkáját szándékosan nem említettem a cikkben, bár biztos lesz olyan anyuka itt, aki felismeri majd. Ha tetszett a cikk, akkor látogasd meg az oldalt máskor is, illetve szívesen fogadom a visszajelzéseket itt a cikk alatt vagy a blog facebook oldalán.  Legközelebbi posztnál visszatérek az oldal eredeti témájához és a melltartóbetétekről fogok pár szót ejteni.

Szép napot kívánok :)

Sziasztok! Ez a poszt kicsit másképp kapcsolódik majd az oldal témájához, de szeretném megosztani veletek!
Az én babám már kinőtte a csatos hordozónk terpeszét és sokáig kerestem az ideális terpeszbővítőt. Találtam is egy oldalt, aminek az anyagkészlete nagyon szimpatikus volt. Felvettem a kapcsolatot a termék készítőjével, akivel szinte mindent leegyeztettünk: kivétel a számlaszámot, amire utalhatok és az én adataimat, amire küldheti majd a kész terméket. Az utolsó levelem óta nem válaszolt, nem tudom miért, de bántott picit, mert szerettem volna, ha legalább visszajeleznek levélben, hogy nem vállalják. Mivel anyukám varrónő, így rábeszéltem, hogy majd én kiszabom, ő pedig varrja össze nekem. Egy kis időráfordítással számomra biztos egyedi terpeszbővítőt készítettünk, melynek elkészítési folyamatát itt is megmutatom.

Anyagok: Pamutvászon, gatyagumi, varráshoz cérna, bélésanyag.

Varráshoz minta: a csatos hordozót mértem le, az alábbi adatokhoz: 1. a baba keze alatt levő csatos rész (anya vállpántjának a része) szélessége (nekünk 5cm volt). 2. a terpesz alatti/anya hasához eső csatos rész vastagsága (9cm volt) 3. az ezek közé eső oldalrész hossza (13cm volt). A szabásmintát én rajzoltam meg a lemért adatok alapján.

Készítési folyamatok:

1. A rajzolt mintát felrajzoltuk az anyag fonákjára, majd ehhez hozzáadtunk egy képzeletbeli visszahajtási részt és úgy szabtuk ki. (ebben a nézetben nem a legszebb). A leghosszabb széleket összevarrtuk.

2. A gumikból a mért hosszúságú anyagot vágtunk (lásd fentebb a méreteket), majd a rövidebb gumikat hozzávarrtuk az eddigi testhez. Varrás után bélésanyaggal tömtem be a jövőbeli bővítőt. Kb. annyi anyagot tömtem bele, mint amennyire puha a hordozónk széle (a mi hordozónk széle enyhén bélelt).

3. Kibélelés után a hosszabb gumirészeket is hozzávarrtuk az eddig elkészült bővítőhöz.

4. A kész terpeszbővítőt leszálaztuk (felesleges cérnaanyagot levágtuk), majd felavattuk :) Így már helyes a terpeszméret és egészségesebb a hordozás.

A hordozónk márkáját szándékosan nem írtam le, de biztos lesz, aki felismeri, mivel elég népszerű márka :) Ezen a képen még nincs beállítva jó helyre a terpeszbővítő, de felhelyeztem, hogy megnézzem jó lett-e a méret.

Időközben készítettünk egy pántvédőt is, melyet egy következő cikkben osztanék meg veletek. Ha érdekesnek találtad a cikket, akkor látogasd meg a blogot máskor is :) Véleményed is szívesen olvasom itt a cikk alatt kommentben, illetve az oldal facebook oldalán! 

Szép napot kívánok!

Sziasztok! Számomra az első 12 hónapban a fejés volt a szabadidő is egyben. Kimozdulni ritkábban tudtam, mivel a fejések időpontja gyakoribb volt, illetve a házimunkát is rendszeresen el kellett végezni. Ha kimozdultam, olyankor útközben is próbáltam fejni pl. egy 300 kilométerrel arrább levő városig kirándulás céljából. Persze én ilyenkor utas voltam a hátsó ülésen :)

Cenzúra útközben: Mivel útközben csak a kocsiban nyílt lehetőségem fejésre, így babóca mellett a hátsó ülésen kellett komfortosságra és fejésre törekednem. Ekkoriban még nem tudtam, hogy vannak szoptatós kendők is, én egy egyszerű plédet terítettem magam elé, hogy a tevékenységet ne lássa senki. A helyzet nagyon szokatlan volt, de a kisbabám motivált :)  A "felesleges" anyatejet steril anyatejtárolóban tároltam hűtőládában jégakkú között, mivel épp nyár volt.

Baba-mama klubok: szeretem ezeket az összejöveteleket, itt nyíltan lehet bármilyen babás dolgot csinálni: pelenkázni, szoptatni, de fejni? Egy ilyen klub előtt az érettségiig megszerzett minden matematikai tudásommal kiszámoltam percre pontosan, hogy mikor kell felkelnem ahhoz és elkezdenem fejni, hogy időben odaérjünk egy ilyen klubhoz. Mivel általában a busz indulás előtti utolsó percekre készültem el, így áldottam a lehetőséget: hurciztam. Hordozni kifejt mellel könnyebb, mint egy feszülővel. Általában a klubok végére már éreztem, hogy fejésidő van, így egy gyors bevásárlás után mindig rohantam haza a klubtól kimerült babámmal. Szerintem, ha van helyileg lehetőség baba-mama klubokra, Ringatókra, zenebölcsikre, bölcsi-angolra, akkor mindenképp vágjatok bele, ennyi kikapcsolódás anyának is jár :)

Bevásárlás: gyerekvállalás előtt sose tekintettem a bevásárlásra úgy, mint kikapcsolódás, de ez mára teljesen megváltozott. Mivel általában otthon töltöttem a napjaimat és sétákkal a környéken, így egy nagyobb bevásárlás felért egy kirándulással. Bevásárlások előtt szintén fejtem, hogy ne okozzon kellemetlen perceket a mellfeszülés. 

Fejés mellett érdemes előre tervezni és annak függvényében elrendezni a napi teendőket. Mivel én csak fejtem, emiatt tudtam, hogyha kihagyok 1-2 alkalmat, akkor a melleket nem éri elég inger és vagy csökkenhet a mennyiség vagy begyulladhat egy csomó. 

Ti terveztek előre? Véleményedet szívesen olvasom a cikk alatt kommentben, illetve a blog facebook oldalán is.
Szép napot kívánok!

....folytatás következik.....

Sziasztok! Mivel nekem nem szopizott a babám, így gyakori mellre tétellel nem tudtam szaporítani a tejet vele és más lehetőségek után kutattam. Kereskedelmi forgalomban több készítmény is kapható, amiket egyes tanácsadók placebónak tartanak, persze van akinek használ, de szerintük csak a hozzá fűzött remények miatt. Ebben a cikkben szeretném megosztani veletek, hogy számomra mely készítmények voltak hatásosak. 

Homeopátiás készítmények: 
Azért kezdem ezzel a történetet, mert szülés után anyukám két készítménnyel is meglepett, "mert a patikában ezt ajánlották neki tejfakasztáshoz". Az egyik az Arnica Montana volt, amire állította a patikus, hogy tejszaporító, de utólag olvastam, hogy tejszaporító hatása nincs, viszont a vérzéssel kapcsolatos problémákban segít. Szülés után hasznos készítmény lehet ez is. Másik homeopátiás szer az Urtica Urens (15ch), amiből 3*5 golyót javasolt a patikus. Mivel az első napokban a babám nem volt velem, így elkezdtem a javasolt adagot beszedni és reménykedtem abban, hogy hatni fog. Nem tudom, hogy ennek köszönhetem-e a tejtermelés megindulását vagy másnak, de akkoriban hittem minden tejszaporító készítményben. A hónapok alatt párszor még visszatértem ehhez a készítményhez, az alkalmazás első két napjában növelte a mennyiséget mindig, pedig a homeopátiás készítményekről azt terjesztik, hogy semmi hatásuk nincs.

Maláta sör:
Már nagymamám korában is ajánlották tejszaporításként a söröket. Igaz akkoriban nem feltétlen csak malátából készült söröket ittak, illetve nem mindig vették figyelembe az alkoholtartalmat. Nekem a Karamalz sört ajánlotta az egyik korababás anyuka a szülészeten. Ez egy alkoholmentes sör, mely 3 ízben kapható a boltokban átlagosan (van állítólag kávé íz is, de ezt nem láttam még a lakóhelyem boltjaiban). Kezdetekben én mindig késődélután ittam és reggelre volt hatása, de figyelni kell a mennyiségre, mert könnyen hizlal :D 

Görögszéna (lepkeszeg): gyros fűszer illatú mag, melyből teát lehet főzni. 2 dl vízhez 1 tk. görögszénamagot kell adni, majd pár percig főzni. Ha ehhez a főzethez nincs gusztusa anyukának, akkor Bioboltokban és patikában is lehet görögszénamag kapszulát kapni, melyből tejszaporításhoz a dobozon feltüntetett ajánlott mennyiség akár duplája is beszedhető. A görögszénamag az egyik ismert márka (MotherLove More Milk) összetevői között is szerepel pár másik tejszaporító hatású gyógynövény mellett. Ez már egy drágább készítmény, de nálam nagyon hatásos volt, de lehet csak amiatt, mert lucernát is tartalmaz, ami szintén jó tejszaporító. Számomra a görögszéna az egyetlen olyan tejserkentő, ami tényleg mindig segíteni tudott.

Tejszaporító teák: 
Ilyen jellegű teákból nagyon sok márka van, összetételben szinte alig különböznek. Kapható filteres és oldódós változatban is. Az egyik legismertebb a Laktoherb tea, melyet én más tejszaporítók mellé fogyasztottam. 

Nagymamáink tejszaporítói:
Rántott leves, köményleves, madártej, gyümölcslevek (rostoslé), tejszaporító süti. Ezek közül én a rostos gyümölcslére szavazok, nekem a barackból készült ivólevek voltak hatással. 

A tejszaporítás persze sokkal összetettebb attól, hogy az adott készítményekből, ételekből vagy italokból többször fogyasztunk. Szerintem hatásos tejnövelő az is, ha az anyuka tud eleget pihenni és lelkileg is egyensúlyban van. Ha nem segít az adott tejszaporító, akkor sem kell aggódni, csak bízni kell abban, hogy a tej mennyisége növelhető, mert ha aggódunk az apadáson, akkor a stresszelés rámegy a tejleadó reflexre. 
Nektek melyik tejszaporító vált be? Ha szeretnéd megosztani, akkor a cikk alatt kommentben, illetve a blog facebook oldalán is megoszthatod. 

Szép napot kívánok! :)