Sziasztok! A várandósságom nagy részét kórházban töltöttem és nagyon sok csodálatos embert ismertem meg. Elsősorban az ottani nővéreket, szülésznőket. Már mindegyik hölgyet úgy ismerem, mint egy barátot: meséltek a családjukról, munkájukról, napjukról és nagyon sok hálával tartozok nekik, hogy a terhességem eltolták ilyen hosszú ideig ők is. A szülész nőgyógyászokról és a szonográfusokról is csak így tudok nyilatkozni. Szakemberek mellett sok kedves, SZOBATISZTA szobatársat kaptam, akikkel együtt aggódhattunk vagy örülhettünk egy-egy vizsgálat után. 

A szobatársak folyton cserélődtek... volt aki pár napig lakott velem, de volt olyan is, akikkel hosszú hetekig élveztük egymás társaságát. Na, az ilyen veterán szobatársakkal tudtunk nagy ökörségeket összehordani. Például megbeszéltük, hogy egyszer megírjuk könyvnek, hogy hogyan éltük túl a kórházat. Ennek a fele sem tréfa, most elmesélem.

Fentebb kiemeltem nagybetűkkel a szobatiszta szót. A szobatisztaság szerintem kisgyermekkortól megy az emberiség nagy részének, előbb-utóbb, ha nem gátolja pl. idegrendszeri probléma vagy testi fogyatékosság, akkor egy gyermek megtanulja a kontrollt a teste felett és toalettbe vagy bilibe végzi a dolgát. A kórházban töltött időszakig ezt hittem, de tényleg hittem benne, sajnos megcáfolták egyesek. 
Már az első nap, első alkalomkor, amikor a közös wc-be bementem egy teljesen, minden területen és felületen lepisilt ülőke várt. Néztem is nagyokat, ki nem tud célozni? Ez a női részleg, női klinika... De sajnos nők nem tudtak célozni, rájöttünk.. Ekkor kezdődött el, hogy terhesen, amikor amúgy semmi kedve az embernek edzeni (tisztelet a kivételnek) elkezdtünk a szobatársakkal guggolós gyakorlatokat végezni, azaz megtartani magad úgy a wc felett, hogy nem ülsz rá. Ha ráültél, akkor a vizeletedben garantáltan már másnap baktérium mutatható ki. Felfedeztük a Domestos-os kendőt, mint a Földön létező legnagyobb találmányt, amit egy kórházba be lehet vinni. Kilincset törültünk vele, wc-ülőkét, meg mindent, ami közös lehetett. A közös mosdóval az volt a baj, hogy 2 szoba volt rá: egy hat ágyas és egy négy ágyas, illetve egy gyermekágyas is beszállt a használatába. A gyermekágyassal az volt a bajunk, hogy valaki mindig volt onnan, aki perverz/beteges módon betétet dugott le a lefolyóba, mi pedig retteghettünk nehogy elkapjunk valamit vagy a betétbe belelépjünk. Igen, ezt egy-két nő megcsinálta. Volt, hogy mellépisiltek vagy épp legugoltak és a wc elé pisiltek szép nagy tócsát, mintha egy erdei kirándulás közben guggolna le az ember és pisilne egy kellemeset. Megtanultunk terhesen vizeletet tartani, hogy minél kevesebbszer lássuk ezeket az extrém dolgokat. És egyszer eljött a pillanat, amikor már rettegni kezdtünk.. valaki ott hagyta a wc-ben a “nagy dolgot” wc-papír nélkül. Amikor benyitottunk és “szemezett velünk”, az első gondolat az volt, hogy valaki nem húzta le a wc-t második gondolat pedig az volt, hogy valaki kakás fenékkel mászkálhat a folyosón... Pár ilyen “benyitok és szemez velem” után megszoktuk, hogy valaki mindig megfogja ezt tenni és kár meglepődnünk. De megtudtunk lepődni, amikor egyszer törülközővel kitörülte és felakasztotta a zuhanyzóba a mindent látott törülközőt... oda akasztotta, ahova mi is felakasszuk a törülközőt :( Rettegtünk...ide már kevés volt a Domestosos kendő.

Így ment ez kerek egy hónapig, amikor hazaszökhettem egy kicsit és a saját steril fürdőszobámat élvezhettem. A zuhanyzómba nem kellett papucsot venni, mert tudtam, hogy otthon már védve vagyok a szemölcstől, tyúkszemtől és gombától. A wc-ülőkét már csak hobbiból fertőtlenítettem minden használat előtt, aztán szép lassan rájöttem, hogy én már otthon vagyok, nem kell rettegnem a fertőzésektől. 

A takarítónénik. Nagyon tisztelem a munkájukat. Sok dolgot megélhetnek ők is és biztos kell azokhoz a dolgokhoz idegrendszer. A takarítónénik alapjába véve nagyon kedvesek voltak, el lehetett beszélgetni velük is. Ők az intézmény azon csodái, kik a takarítószertárból árulják a frissen főzött kávét (ami rezsón, kotyogósban készült) olcsóbban, mint a büfés néni. A dohányzó takarítónénitől még töltött cigit is lehetett kapni - így voltak jóban pár várandós dohányzó kismamával.
A takarítónénik munkáját addig tiszteltem, míg egy nap el nem érte szobatársamat az az esemény, hogy csordogáló magzatvízre ébredt. Felállt és a kórtermünk közepén egy nagy tócsa magzatvizet hagyott. Szóltak is a szülésznők a takarítónéniknek, hogy lesz munka... két óra múlva kerültek elő. Jöttek csörömpölve a takarítókocsijukkal, melyen minden földi jó akadt: köztük BABABARÁT tisztítószer (kiemelték párszor, az bizony bababarát, "milyen jó dolguk van, ilyet kapnak"...). Bizonyos testnedvek feltakarítását úgy képzeli el az ember, hogy a takarítónéni becsörtet egy vödör vegyszeres vízzel, egy ronggyal és külön ezekkel feltakarítja a magzatvizet, majd felmosóval, másik vízzel felmos. Ehelyett (!) csak simán felmosta a kórtermet a magaztvízzel. Ültünk lesokkolva egy másik szobatársammal, hogy nem kezeli másképp a testnedveket? - szóvá is tettük. 
"Nem kell aggódni, az ilyen itt előfordul gyakran.." - ennyit válaszolt a néni. Azon a napon fogadtam meg: én itt nem maradok tovább, inkább megyek szülni. Hozattam be málnalevél teát és ráálltam keményen a fogyasztására.  Gyakran előforduló dolgokra azért terszett az egyik takarító reakciója: “nem hiszem el milyen primitív emberek vannak itt, ott hagyja, mint eb a szarát!”. - több ágyas szoba lakói meg pokerarcot vágnak.

A takarítónénik nem csak a felmosóvízzel gazdálkodtak, hanem képesek voltak egy ronggyal rendben tartani az egész folyosót. Ugyanazzal a kendővel törülték át a mosdókagylót, a lámpaburát a mosdó felett, a wc-ülőkét, a folyosón az asztalt és a kilincset. Ezért is tartottunk Domestos-os kenőt, mert szépen áttörülgettünk mindent utánuk. Volt olyan szobatársam, aki hipót is hozatott be és kitakarította a wc-t is, mert kevésnek érezte a napi egy takarítói szolgálatot. 

A lényeg, hogy a kórházba mindig vigyél magaddal fertőtlenítőkendőt, mert nem lehet tudni mit látott a wc, a kilincs és a takarítónéni... 

(Senkit sem áll szándékomban megbántani a munkájáért, csak a magaztvízzel takarító nénit céloztam meg a poszttal, mivel tőle hallottam és láttam ezeket az extrém dolgokat, a többi takarítónénit szerettem nagyon :) Elnézést kérek, ha valakit bánt a posztom!)