Sziasztok! Ebben a részben szeretnék egy kicsit a saját élettörténetünkből is mesélni.

Kislányom 2016 elején látta meg a világot kicsit korábban érkezve. Nagyon gyenge volt és sajnos szopni nem bírt, csak fejve tudtuk - szó szerint erőszakkal -  megitatni. Már akkor is bele kellett könyörögni az ételt, de ez most sincs másképp. 4 napig volt inkubátorban, ami nem sok idő, de komolyabb sárgaság miatt lusta maradt. Nekem az ötödik napon lett tejem, amit fejéssel értem el. Kezdetekben pár cseppet is sikernek könyveltem el, amikor pedig a pár csepp pár milivé kerekedett, akkor igazán boldog voltam már. 2 hetet voltunk kórházban összesen, hazaengedéskor csak 1-2 étkezést kellett pótolni. Hazaérkezés után szoptatási tanácsadó bevonásával sem sikerült a szoptatást összehozni, továbbra se bírt szopni. Sok-sok próbálkozás után azt a tanácsot kaptam, hogy fejve adjam a tejet. Igen, de ekkor senki se mondta, hogy mászás és járás után nehezebb lesz fejni. 

Eleinte nyolcszor fejtem egy nap, de ennyi nem volt elég a babámnak és felakartam adni. A házi gyermekorvosunk biztatott, hogy ne adjam fel, ő az anyatejet pártolja, tartsak ki. Eldöntöttem, hogy megszaporítom a tejet valahogy. Egy rekesz Karamalz sörrel, egy Avent elektromos mellszívóval és nulla szabadidővel nekiestem napi tizenkétszer fejni, éjszaka is! Majdnem 2 hétbe került, de jelentősen megnőtt a fejt anyatej mennyisége és már a fagyasztóba is tudtam rakni, tápszerre pedig már nem is volt szükség. Én persze a végkimerültség határán voltam a nem alvástól. 

A fagyasztóban az anyatejgyűjtő zacskók szép lassan gyűltek és amikor már nem volt hely többnek, akkor gondolkoztam el, hogy miért tartalékolok (?), eddig is eltudtam látni, remélem ezután is eltudom látni majd a babámat anyatejjel. A helyi tejállomáshoz a kapcsolatot a védőnőnk biztosította. Egy személyes találkozó keretében be lettem tanítva, majd a maradék vizsgálatok elvégzése után 1 héttel már adhattam le tejet. Ezekben az időkben napi tízszer fejtem, hogy a tej mennyiségét fenntartsam továbbra is. A fagyasztóban összegyűlt tejet pedig elajándékoztam egy ikerbabás anyukának, akik a tejállomástól is kaptak tejet rendszeresen. 

A fejések száma akkor csökkent, amikor a babócám mászni kezdett és a szekrény alsóbb részeit elkezdte átrendezni. Az első felállások után, majd a bútor mentén sétálásoknál muszáj volt mellette állnom és segítenem őt a mozgásfejlődésben. Bárhogy lépkedett, nem igazán merte elengedni a bútorokat. Ekkor figyeltem meg, hogy ő lábujjhegyen közlekedik nagyrészt, ami mások szerint nem gond, de anyai megérzésemre hallgatva inkább elvittük egy gyógytornászhoz. Itt derült ki, hogy a koraszülés miatt feszesebb izomzata van és valószínű emiatt nem jött össze a szoptatás sem. Három hónapig jártunk vele heti egy-két alkalommal gyógytornára, mire sikerült annyira "ellazítani" őt, hogy sikerüljön járni és helyesen mozogni. 
Jelenleg napi kétszer, maximum háromszor szoktam fejni, mert még igényli a tejet, mindig hozza nekem az elektromos mellszívót  (kis lila Avent táskába van) és kiabálja, hogy "tej!". Bár ilyen hosszú idő után sokszor gondolok arra, hogyha ennyire anyatej mániás, akkor hogy nem tudott összejönni az a bizonyos szoptatás. Sajnos már kisebb mennyiségeket fogyaszt, így egy kevés lefejt tejet még mindig adok le. Lassan 16 hónapja adok le és lassan 20 hónapja fejek. 
A kezdetekben olvastam szoptatós csoportban, hogy van, aki 2 évig fejt a babájának. Akkoriban azt reagáltam, hogy én biztos nem jutok el addig és minden tiszteletem az övé, hogy ennyire kitartó. Szerintem ez az anyuka motivált a legjobban ahhoz, hogy hosszan tápláljam fejve is a babámat. Remélem ő is elolvassa ezt a cikket és magára fog ismerni a történetben. Rengetegszer adtam fel, de mindig akkor jött valaki az életemben és motivált, hogy ne adjam fel, tartsak ki az elképzelésem mellett!

Bármilyen nehéz ez az út, ha nem jönne össze a hosszú ideig fejés, akkor se keseredj el kedves anyuka, hisz amíg te fejtél, addig mindent megtettél az anyatejes táplálásért és én ismeretlenül is tisztellek azért, mert ennyi ideig kitartó voltál! Én úgy vagyok vele, hogy mindegy, hogy a baba tápszeres vagy anyatejes, csak kellő odafigyelést és szeretetet kapjon az anyukájától. Az együtt töltött idő a legszebb dolog az életben.

Ha szívesen olvasnál még történeteket, akkor látogasd meg máskor is az oldalt! :) Akár saját történetedet is elmesélheted itt kommentben vagy Facebook: a fejvetaplalas.blog oldalon.
Legközelebb az általam próbált tejszaporítókról fogok mesélni. Hogy placebohatás-e? - majd kiderül ;)
Szép hetet nektek!